A víz és annak szeretete, a vízhez való kötődésem már kisgyermekkorom óta elkísér.

Óvodás koromban tanultam meg úszni, de iskolás koromra már egyesületben úsztam (Lotti kezei alatt is) egészen tinédzser koromig. Az egyetemi tanulmányaim elvégzése érdekében ugyan kicsit elkanyarodtam a medencétől, de nem tartott sokáig. Befejeztem ugyan versenyzői pályafutásomat, viszont elvégeztem a versenybírói képzést, hogy továbbra is kötődésem maradjon az uszodai világhoz. Később már a dolgos hétköznapok mellett abszolváltam a Testnevelési Egyetemen az úszóoktatói, az úszóedzői majd a babaúszó oktatói képzéseket. Azóta pedig volt szerencsém már a vízben találkozni székesfehérvári, bicskei, velencei és agárdi gyerkőcökkel is.

A sport és kifejezetten az úszás szeretete mindig is központi helyet foglal(t) el az életemben, így első gyermekünk születésével szerettük volna, hogy az ő értékrendszerébe is beillesszük, hiszen nagyon sokat tud adni. A sportolás (főleg, ha valaki versenyszerűen űzi azt) hozzájárul nem csak a testi és a lelki egyensúly megtalálásához, hanem borzasztó sokat képes tanítani is: kitartás, felelősségtudat, időbeosztás, társas kapcsolatok stb.

A babaúszás alkalmával nem csak a babák, hanem szüleik is egy fantasztikus környezetben tölthetnek el egy közös, tartalmas időt, amikor csak egymásra figyelnek.

Remélem minél több gyermekkel és szülővel lesz szerencsém megismerkedni, hogy átadhassam azt a szemléletet, amit nekem jelent az úszás.